Amíg minden működik, az alapvető rendszerek ”láthatatlanok”. Amint egy, esetleg több rendszer meghibásodik, a teljes működési mintát szükséges megvizsgálni. teljes működési mintát szükséges megvizsgálni.
vagy egy újra és újra visszatérő hibás működés.
összességében azonban költségesebb lehet egy rendszerszintű javításnál.
nem utólag, kapkodva cselekedni, hanem preventíven beavatkozni.
A probléma nem az, hogy meghibásodások történnek. A probléma az, hogy a legtöbb esetben csak akkor történik beavatkozás, amikor már a baj bekövetkezett. Ezt a modellt reaktív működésnek nevezzük: az egyértelmű felelősség nem tiszta, egymásra csúszhatnak a problémák, közben fokozatosan nő az idő- és költségráfordítás.
A hibák újra és újra visszatérő mintázatként jelennek meg.
Több szereplő próbál egyszerre reagálni, tiszta rendszer nélkül.
A javításokon túl a teljes reakciós lánc kezd pénzt termelni.
Nem csak azt magyarázza el, miért csúszik el a működés, hanem azt is, milyen logika mentén lehet belőle stabil, előre tervezhető és átlátható rendszert építeni.
Mert nem a gyors problémamegoldásban kell jónak lenni, hanem a probléma forrását szükséges ismerni és lehetséges megoldásokkal csökkenteni a probléma felmerülését.
Nem csak a hibát kell látni, hanem teljes folyamatot, ami a hiba létrejöttéhez vezet.
Kapkodás helyett előre meghatározott ellenőrzési és beavatkozási rendszer készül.
Az előre ütemezett karbantartási ciklusok bekerülésével csökkenthető a reaktív beavatkozások költsége.
Nem egyetlen hibát javít, hanem rendszer szinten kezeli a preventív modell alkalmazása előtt visszatérő hibák felmerülését.
A legtöbb probléma nem ott kezdődik, ahol észreveszik. Hanem jóval korábban. Ha ezt a pontot nem látja, a működés újra és újra ugyanoda tér vissza.
Kérem az útmutatót